Egy órás-ékszerész család öröksége

Antik értékek és különlegességek közé születtem. Már a nagyapám is ezzel foglalkozott, tőle a két fia – köztük édesapám – vette át a szakmát, és én is ebbe a világba nőttem bele. A nagyapám az 1950-es évektől kezdte építeni a családi gyűjteményt, amelyből, mint egy magból, a leszármazottak – köztük én is – nagy tisztelettel táplálkozunk szakmailag. A saját gyűjteményemet máig hozzáértéssel gondozom és gyarapítom.

A gyűjtemény az apai-nagyapai hagyományoknak megfelelően órákkal indult, majd a szakmai spektrum bővülésével kiegészült drágakövekkel, antik ékszerekkel és antik ezüsttárgyakkal is.

A szerszámkészítő szakmától az ezüstművességig

Sokszor kérdezik, hogyan lesz valakiből ékszerész. Nálam ez nem egyenes út volt, hanem egy tudatosan, lépésről lépésre épített pálya. A szerszámkészítői iskolában érettségiztem, majd egyenesen az Állami Pénzverő jogutódjánál, a Metal-Art Rt.-nél tanultam ötvös-ezüstművesnek. A vizsga után még két évig ott is maradtam: ezüsttálcákat és zsidó vallási kegytárgyakat, úgynevezett judaikát készítettünk.

Sokan tévesen hiszik, hogy az ezüstműves az aranyműveshez képest alacsonyabb rangú szakma. A valóság ennek éppen az ellenkezője: az ezüstműves rendkívül speciális képzést kap, amelynek végén ugyanúgy elkészít arany- és ezüstékszert, mint az aranyműves – ráadásul az ezüst gyertyatartóktól a tálcákon, evőeszközkészleteken és teáskannákon át a vallási kegytárgyakig mindent meg tud alkotni és javítani.

Vissza a család gyökereihez

1997 és 1999 között órás tanuló lettem – nem véletlenül. Azt akartam, hogy a család eredeti szakmájáról, az óráról is legyen papírom. Ezzel a bizonyítvánnyal mondhatom el ma magamról teljes joggal: harmadik generációs órás-ékszerész vagyok. A végzettségeim, ha sorolnom kell:

A végzettségeim, ha sorolnom kell:

  • Szerszámkészítő szakmunkás
  • Ötvös-ezüstműves
  • Drágakőszakértő
  • Órás

A saját utam

1999 és 2001 között szabadúszóként építgettem a magam ügyfélkörét, majd megnyitottam az első önálló üzletemet – a Parlamenttől mindössze kétszáz méterre. Ott a minőségi aranyékszerek mellett komoly, márkás antik karórákat is árultam. Bő két év után, 2003 októberében költöztem át a mostani helyemre, a Szent István körútra, ahol azóta is megszakítás nélkül dolgozom.

Ha számszerűsíteni kell: tágabb értelemben az 1970-es évek óta élek a szakmában, ötvös-ezüstműves tanulóéveim óta, 1994 óta dolgozom benne, önálló ékszerészként pedig 2001 óta állok az Ön rendelkezésére.

Amire a kamera is kíváncsi volt

Az első médiaszereplésem édesapámhoz kötődik: az ECHO TV Született Tehetségek című műsorának egy epizódjában a szakmai utódjaként nyilatkoztam. Később a TV2 keresett meg – először az Andrássy úti Hublot óraszalon kirablása kapcsán kérdeztek az ékszerszakma biztonságáról, legutóbb pedig egy nagy figyelmet kapott esküvő karikagyűrűiről. Megvallom, ezek a pillanatok mindig jólesnek – de a kedvenc közönségem továbbra is az, aki épp az ékszerét veszi át a pultnál.

This site is registered on wpml.org as a development site. Switch to a production site key to remove this banner.