Egy huszonéves lány két gyűrűt örökölt a nagymamájától, brillekkel és rubinokkal. Szép darabok voltak, de nem az ő stílusa. Fiókban tartani viszont nem akarta őket, hordani szerette volna.

Az ötlet tőle jött
Pontosan tudta, mit szeretne. Megtervezte, hogyan alakítsuk át a gyűrűket, és ezzel a tervvel jött be hozzám. Az én dolgom az volt, hogy az elképzelését úgy valósítsam meg, hogy a régi kövek új formában is a legszebb arcukat mutassák.

Hozott kövek befoglalása
A brilleket és a rubinokat kiemeltük a régi foglalatokból, és az új ékszerbe foglaltuk őket. Ehhez minden követ külön megvizsgálok, mert a régi kövek mérete és formája gyakran eltér a maiaktól. A foglalatot a kőhöz kell igazítani, nem fordítva.

Ami megmarad
Az ékszer új lett, a kövek ugyanazok. A nagymama emléke ott van a gyűrűben, csak most az unoka stílusában.